"A modern nemzet fogalma a francia forradalom idejére alakult ki, amikor minden Franciaországban, a francia állam területén élő embert – etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül – a köztársaság elvileg azonos jogokkal rendelkező tagjának, franciának tekintettek. [...] Az esetleges etnikai és nyelvi különállás ezen a területen nem játszott szerepet" - írja például a Wikipédia.
Magyarországon az ősi nemesi nemzet sem volt etnikai alapú, a politikai jogokkal rendelkező nemesség alkotta a 'magyar nemzetet' anyanyelvre és etnikai leszármazásra való tekintet nélkül. Emlékezetes, hogy a két testvérpár, Nikola és Petar Zrinski, azaz a költő Zrínyi Miklós és a szintén költő Péter egyike magyarul, másika a korabeli horvát irodalmi nyelven (kajkavštine) írta műveit, a magyar nemesi nemzetnek azonban mindketten tagjai voltak.
Az 1848-as pesti forradalom hozta létre a modern értelemben vett soknemzetiségű magyar politikai nemzetet, amely integrálta a nemzet fogalmába az országlakosok addig kirekesztett 94%-át. Bár a 19. századi liberális nacionalizmus (nemzeti liberalizmus) erősen magyar dominanciájú, asszimiláló hajlandóságú volt (ez vezetett Trianonhoz is), ennek a modern értelemben vett nemzetnek részei voltak az etnikai kisebbségek (korabeli szóhasználattal: nemzetiségek) is, tehát a "tótajkú" és az "oláhajkú" magyarok is (más kisebbségekkel együtt).
A török kor óta külön államként létező Erdélyben élő székelység külön nemzetnek számított ("székely nemzet"), viszont a magyar nemzet részei voltak már korábban is az erdélyi szászok, és 1848 után a nemtelen magyarok, románok is. (Közigazgatásilag Erdély - a török kor előtti évszázadokat leszámítva - valójában és teljesen csak a kiegyezés után lett Magyarország része, az ezeréves Nagy-Magyarország tehát mese.)
A modern, soknemzetiségű magyar nemzet képviselőinek, a pesti forradalom hőseinek a mintája a francia példa volt. 1848-ban kapott értelmet a korábban csak szórványosan előforduló trikolor, a három színű zászló, és ennek kabáthajtókára tűzött csokorformája, a kokárda. A francia példa - és vele együtt a köztársaság, a respublika eszméje, a korona mint szimbólum gyűlölete - elsősorban Petőfi írásaiból mutatható ki.
„Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez uj evangyelioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit..." - írta például naplójában. És ezt is: "Oh mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica!... – Vive la république! kiálték föl, aztán némán, merőn álltam, de égve, mint egy lángoszlop.” Petőfinél a magyar nemzet megteremtése egyet jelentett az "ezeréves" múlttal való leszámolással és - a köztársaság, a respublika igenlésével.
A szentkorona-kultusz és -tan hívei, a cenzúratörvény beterjesztői, és azok, akik nem büszkék a magyar köztársaságra, azok Petőfi Sándor ádáz ellenségei.
Nem őket, hanem a pesti forradalmat ünnepeljük március 15-én. Vagyis a magyar szabadságot, ami egyben - Petőfinél - világszabadság is. "Egy vallás van a földön: szabadság, Aki mást mond, rettentőn lakol!"
Petőfi Sándor
RESPUBLIKA
Respublika, szabadság gyermeke
S szabadság anyja, világ jótevője,
Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
Köszöntelek a távolból előre!
Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.
Most hódolok, most üdvözöllek én,
Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
Ha a magasból ellenidre majd
A véres porba diadallal nézesz.
Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot.
Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog.
Te lész a győző, a diadal-ív
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében!
Szeretném tudni, ott leszek-e én
A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az
Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen?
Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!
Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára.
(Pest, 1848. augusztus.)